Ki van jelen

Oldalainkat 36 vendég és 0 tag böngészi

Időjárás

Felhőkép

Balatonedericsi horgÁSZOK- "Ez van, falhal"

Balatonederics- Tom Hanks, falhal, Balatonedericsi Horgász Egyesület, Käfer Zsolt, Gaál Péter Gergely. Talán furcsának tűik a felsorolás, nehéz első olvasás után összefüggést találni, pedig van. Zsolt és Péter osztja meg az olvasókkal gondolatait az alábbiakban a balatonedericsi horgásztanya őrházának falán látható fantasztikus alkotásról, de két izgalmas időutazásnak is részesei lehetünk, amelynek fő témája a horgászat.

- Ez van, falhal”- Tom Hanks, Oscar- díjas színész szájából hangzott el ez a mondat, a „Terminál” című alkotásban. Ő az egyik kedvenc színészem, filmjeit- az előbb említettet is- számtalanszor láttam, így az „Ez van, falhal” az idő múltával már szállóigévé vált. Az, hogy a Balatonedericsi Horgász Egyesület tanyáján, a 4. számú őrház falán halak láthatók - Tom Hanksnek köszönhető- magyarázza az összefüggést a világhírű színész és a látványos alkotás között Käfer Zsolt, a falhalak ötletgazdája, és természetesen a B.E.H.E. oszlopos tagja,majd érdekes időutazásra invitál:

Käfer Zsolt- a falhalak ötletgazdája és természetesen a B.E.H.E. oszlopos tagja.

 

- Kanyarodjunk kicsit vissza a múltba. Budapesti születésű vagyok, ma is a fővárosban élek, de lélekben már jó ideje „edericsinek” is érzem magam. A létező legszebb ajándékot- a HORGÁSZAT szeretetét Édesapámtól kaptam... a természetét, ahogy mondani szokás, az anyatejjel szívtam magamba. Szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen legszebb horgászélményeimet édesapámmal közösen élhettem meg.

Általa kerültem Balatonedericsre is. Sok helyen horgásztam már, de az igazi, nagybetűs „szerelem” a Balaton lett. 1983 óta vagyok az egyesület tagja. Ahogyan múltak az évek, egyre több időt töltöttem a vízen, és számtalan ismeretséget kötöttem az itteni horgászokkal. Befogadott ez a kis falu, az egyesület tagjai a barátaimmá váltak. Hazaértem…

 

Az egyesület évente több alkalommal társadalmi tevékenységeket szervez, amit inkább vidám, baráti összejöveteleknek hívhatunk, mint munkának. Ilyenkor a tanya és környéke megszépül. Ez adta az ötletet, hogy a felújított tanyaház falát valami igazán „horgászós” módon kellene egyedivé tenni. A falhal és persze Tom Hanks „segítségével” megszületett a kőhalak ötlete, amit egyesület vezetősége is támogatott, és innen már minden ment a maga útján.

 

A halak horvát mészkőből és csillámpalából készültek egy flex segítségével. A falra egy tavaszi társadalmi munka során kerültek, a munkából az egyesület apraja-nagyja, fiatalok és tapasztaltak, no és a hölgyek is kivették részüket. Volt, aki rajzolt, megint más falat vésett, vagy tanácsaival segített. Helyükre kerültek a pontyok, keszegek, compó, harcsa.

Egyesületünk művészének – Gaál Keller Katának – ötletei alapján születtek meg a nádszálak, és egy sirály is felröppent a falra. Szép, közösen eltöltött nap volt.

A balatoni halak, nádas és a sirály az épület oldalfalán. Kreatív, látványos alkotás.

 

Elkészültünk? Korántsem. Azóta is kapom az ötleteket. Szerencsére a Balaton halfajaiból nincs hiány és társadalmi munka lesz jövőre is. Jöhetnek a süllők, őnök, csukák!

 

Végezetül: mit üzen a kép?

Azt, hogy jó itt horgásznak lenni!

Azt, hogy tanuljuk meg a horgászatot, a halfajtákat, szeressük és becsüljük a magyarok tengerét. Őrizzük meg ezeket az értékeinket, hogy gyermekeink, unokáink is nagy, igazi halakat foghassanak, ne csak „falhalakat”- summázott Käfer Zsolt a falhalak ötletgazdája, aki természetesen aktív tagja is a lelkes csapatnak.

 

A Balatonedericsi Horgász Egyesület tanyája.

 

- A Balatonnal kapcsolatos szenvedélyem már kisgyermek koromban kialakult. Az első emlékek oda vezethetőek vissza, hogy szüleim egy büfét üzemeltettek, ezáltal a nyári szünidőket velük töltöttem a balatonedericsi strandon. A gyermekévekre nagyon szép emlékekkel gondolok vissza. A reggeli ébredést követően az első utam mindig a vízpartra vezetett és ha csak a korgó has nem szólt közbe, képes voltam az egész napomat ott tölteni- kezdte mosolyogva visszaemlékezését Gaál Péter Gergely, a Balatonedericsi Horgász Egyesület Gyermek- ifjúsági és versenysport felelőse, aki saját balatoni élményeiről, tervekről, célokról, és természetesen a falhalról is megosztotta velem gondolatait.

Gaál Péter Gergely zsákmányával (harcsa) a kezében.

Kezdetben még csak lepkefogóhálóval próbáltunk a helyi gyerekekkel vízi állatkákat fogni a Balatonból, és ha valakinek sikerült egy ritka egyedet netán egy apró halacskát fogni, akkor mindenki a háló köré gyűlt, majd megcsodálva, visszaengedtük a „zsákmányt” természetes élőhelyére. Ahogy teltek az évek és a vízpart utáni lankadatlan vágyam sem hagyott alább, ez családomnak is feltűnt. Így a nagypapámtól, aki már ekkor rutinos horgásznak számított, megkaptam az első engedélyemet és a horgászbotomat. Mindössze nyolc éves voltam.

Nagypapám megtanított a horgászat alapjaira, hogy kell például a kishalakat partra segíteni. Innen kezdődtek csak az igazi kalandok. Hatalmas élmény volt számomra amikor horogra akadt egy vörösszárnyú keszeg, bodorka, sügér vagy küsz... a termetes dévérkeszegről már nem is szólva. Ahogy telt- múlt az idő, egyre több tapasztalatot szívott magába az ember, és egyre ügyesebbé vált a rengeteg vízparton töltött idő által. Amikor az időjárás kegyes volt és lehetőséget adott a horgászatra, szívesen töltöttem ott szabadidőmet és hódoltam kedvenc hobbimnak. A beszélgetések a Balatonedericsi Horgász Egyesület tagjaival számtalan általam most is alkalmazott megoldáshoz, praktikához segítettek hozzá.

Amikor gyermekként megláttuk, hogy egy csónak jön ki a nádasból, azonnal rohantunk oda. Még partra sem ért, de mi már faggattuk a bácsit: mit fogott, milyen csalival? Perceken át képesek voltunk gyönyörködni egy- egy kifogott halban. Az ilyen információkból lehetett a legtöbbet megtudni, ugyanis az adott helyről egyfajta statisztikát adott az embernek- milyen időben esznek a halak, milyen csalikat fogyasztanak előszeretettel?

Alig vártam, hogy mehessek nagypapámmal horgászni, majd közösen felderítettük, milyen halak lapulnak a balatonedericsi nádasban. Kis szerencsével, még kevés tapasztalattal, de sikerült többször eredményesnek lennem, és lehetőségem adódott a gyönyörű balatoni pontyok kifogására.

Ezek az emlékek is hozzájárultak ahhoz, hogy egy életre megszeressem a Balatont és a horgászatot. Utólag már mosolyogva gondolok vissza nagypapámra, ahogy beetetés után, a megszokott horgászhelyén várta a pontyokat, de azok többnyire a „szűzhelyről” bukkantak elő. Ugyanis elcsábultak a szerelékem végén lógó csontkukacra. Nekem- kisgyerekként- akkor hatalmasnak tűntek azok a halak, és nagyon büszkén mesélgettem ezeket a sztorikat, hogy mekkora pontyokat és keszegeket sikerült fognom. A közelmúltban nagypapám nagyot nevetett az egyik ilyen történeten, majd bölcsen ennyit szólt: „- Nem a halak voltak olyan nagyok, hanem te voltam pici! ”

A balatonedericsi horgászparadicsom egy szelete.

Történt egyszer, hogy figyelmes lettem egy plakátra, gyermekeknek hirdettek horgászversenyt, a helyi egyesület szervezésében. Izgatottan számoltam vissza a napokat, már vártam, hogy életemben először megmérettethessem magam. Eljött a várva várt nap. A reggeli órákban vette kezdetét a gyülekező a horgásztanyán, körülbelül tíz gyermek jelent meg hasonló szándékkal, mint én. A verseny végén nagy örömömre szolgált, hogy sikerült első helyen végeznem, mégpedig úgy, hogy az általam fogott halak tömege több volt, mint az összes induló által fogott halak súlya. A sikeremen felbuzdulva, a következő években folyamatosan figyelemmel kísértem, mikor lesz a horgászegyesület által rendezett hagyományos gyermek és ifjúsági megmérettetés. Hatalmába kerített a versenyszellem, szerettem össze mérni képességemet ebben a gyönyörű sportban másokkal. Szerencsére mindig kegyes volt hozzám a sors, de a sok vízparton töltött óra nem hazudtolta meg magát- egymás után nyertem meg a helyi horgászversenyeket. Az akkori horgász egyesületi elnök - Szabad Sándor figyelt fel erre. Az ő felkérésére lettem a Balatonedericsi Horgász Egyesület ifjúsági versenyzője. Sanyi bácsi előszeretettel nevezett be és kísért el ezekre a megmérettetésekre. A közelmúltban hallottam a szomorú hírt, hogy elhunyt… de emlékét örökre megőrzöm.

A későbbiekben több nagyobb volumenű versenyt is sikerült megnyernem, és majdnem minden esetben a dobogó valamelyik fokán sikerült végeznem. A sok szép eredmény ellenére a versenyzéssel fel kellett hagynom, ugyanis közben nagykorú lettem, a felnőttek között már nem lett volna sok esélyem. Nem a tudás vagy az elszántság hiányával volt a probléma, hanem a felszerelések tekintetében. Egy profi horgász felszerelése több millió forint is lehet, az enyémmel képtelenség ilyen eredményeket produkálni. Ők pillekönnyű, 13 méteres rakós botokkal, valamint drága, profi etetőanyagokkal „dolgoznak”.

Az anyagi háttér, valamint támogatók hiánya miatt fel kellett függesztenem egy kis időre ezt a szenvedélyemet, de fel nem adtam. Szeretnék a későbbiekben visszatérni és versenyezni, ennek érdekében folyamatosan figyelemmel kísérem a technikai újításokat... és próbálgatni azokat, hogyan működnek „élesen” a vízparton.

Negyedik éve annak, hogy megválasztottak a Balatonedericsi Horgász Egyesület Gyermek – Ifjúsági és Sportfelelősének, azóta minden esztendőben tartok gyermekeknek horgász- szakkört, ahol megismerkedhetnek a különféle módszerekkel, és megtanulhatják a halfogás alapjait, emellett felfedezhetik a Balaton szépségeit is. A kíváncsi, tehetséges gyermekekkel szívesen foglalkozom a versenyhorgászattal kapcsolatos témával is, és szívesen osztom meg velük a tapasztalataimat.

Januári csendélet a balatonedericsi horgászok kikötőjében.

Az egyesület vezetősége, valamint jómagam is célul tűztük ki a horgászat megszerettetését a fiatalokkal, ezzel egyidejűleg a helyi horgászturizmus fellendítése is terveink, céljaink közt szerepel. Ezért is dolgozunk kikötőnk férőhelyeinek bővítésén, vendégváró arculatának még vonzóbbá tételén már évek óta. Ezért lett a tervből valóság- a Käfer Zsolt horgásztársunk ötletéből származó „falhal” is- foglalta össze a legfontosabb dolgokat Gaál Péter Gergely, a B.E.H.E. Gyermek- ifjúsági és versenysport felelőse.