Ki van jelen

Oldalainkat 74 vendég és 0 tag böngészi

Időjárás

Felhőkép

Porosodó Illemkódex?

Tapolca- Udvarias, előzékeny, jó- modorú- az embertársaink irányába mutatott tisztelet alapvető jelzői közül néhány, amelyet illemnek szoktunk aposztrofálni. Mindkét nem esetében fontos, de a férfiaknak gyakrabban illene alkalmazni. Sajnos, ezek a szavak (tartalmukkal együtt) lassan az idegen szavak szótárában keresendők. Erről panaszkodott több helyi „babakocsis” édes- és nagyanya is.

 

Szerencsére elindult egy pozitív folyamat demográfiai szempontból is. Egyre több babakocsit tologató édesanyát és nagymamát látunk. Azért hagytuk ki az erősebb nem képviselőit, mert a szóban forgó problémát ők könnyebben megoldják fizikai erejüknek köszönhetően. A hölgyeknek pedig- segítség hiányában- meg kell birkózni a feladattal...

 

Több „babakocsis” anyuka is panaszkodott ez ügyben. Elmondásuk szerint a mai férfiakból hiányzik az előzékenység, az udvarias viselkedés, olykor még a jó modor határait is súrolják. Egy példa a sok közül: húszas éveiben járó édesanya, akinek bal kezét óvodás korú leánya fogja, másik kezével a babakocsit tolja, benne kisfia, még éppen az igazak álmát alussza. A Deák Ferenc utcai posta lépcsői előtt megállnak. A szülő fúj egy nagyot, mély levegőt vesz, majd megragadva a babakocsit, lassan elindul fölfelé. Ilyenkor ez a néhány lépcső is Mount Everestnek tűnik, főleg, ha eközben még másik gyermekét is szemmel kell tartania.

 

- Értelemszerűen sík terepen nincs gond, de olyan helyen, mint jelen esetben a Posta, ahol lépcsőkön kell felcipelnünk babakocsistól a gyermekünket. Férjem reggeltő- estig dolgozik, így nekem kell megoldanom mindent- gyerekestől. Nem azt mondom, hogy leesik a karikagyűrű az ujjunkról, vagy ennyire „táposok” lennénk… de nem tagadom, jól esne, ha ilyenkor a férfiak előzékenyebbek, segítőkészebbek lennének velünk. Sajnos, azt tapasztalom, hogy főleg a korombeliek nem igazán lapozgatják azt a bizonyos Illemkódexet. Ritka, hogy megszólítanak és fel vagy éppen le segítik vinni a babakocsit, de ha igen, azok is inkább az idősebb korosztály képviselőiből kerülnek ki. Arról már nem is szólok, hogy esetleg előzékenyen ajtót nyitnának. Volt olyan is, hogy megkértem egy középkorú férfit, hogy segítse felvinni a babakocsit, mire ő felháborodva közölte, hogy mit képzelek, nem ér rá. Természetesen vannak kivételek, de ahogy említettem, ebből van kevés. Másrészről úgy gondolom, hogy majd a cikket olvasva több édesanya és nagyi is bólogatni fog, mert nem csak én vagyok így, ezzel a problémával…- fejezi be- lehajtott fejjel és szomorkás arccal- történetét a fiatal anyuka.

 

Lenne hozzáfűznivalóm, de úgy gondolom, Müller Péter bölcs gondolata helyettem is nagyszerű summázása a fentiekben írottaknak: Az, hogy valakiben mennyi tapintat, illem, megértés, finomság, önuralom, bölcsesség, tisztaság, alázat, önérzet, tisztánlátás, jóság, netán bölcs derű van, az nem az egyetemi végzettségen múlik. Ez érettség kérdése.”

 

 

A fotó csak illusztráció!