In Memoriam Muhammad Ali

61 profi mérkőzés- 56 győzelem (37 K.O.) és mindössze öt vereség, háromszor „padlózott”, de mindig felkelt. Hetvennégy évesen az utolsó összecsapásán azonban legyőzte az örökös bajnok- a Halál nevű ellenfele.

Muhammad Alit (Cassius Marcellus Clay Jr.) gyászolja a világ. Elment „A Legnagyobb” („The Greatest”), az olimpiai- és profi világbajnok amerikai nehézsúlyú ökölvívó legenda, polgárjogi harcos és ENSZ békenagykövet.

Kétség sem fér hozzá, ha megkérdeznék az utca emberét, hogy ki volt a világ legjobb, legismertebb bokszolója, döntő többségében Muhammad Ali nevét mondanák.

 

Az 1942. január 17- én született Cassius a hiteles források szerint az ellopott kerékpárja miatt panaszkodott egy rendőrnek (és egyben ökölvívóedzőnek)- Joe E. Martinnak, aki bokszolni tanította az akkor még csak tizenkét éves fiút. Az öt év munka meg is hozta a gyümölcsét, 1960- ban- tizennyolc évesen- már a római olimpia bajnoka félnehézsúlyban. Köszönhette rendkívüli tehetségének, kitartásának, gyorsaságának. 105 amatőr mérkőzéséből pontosan százat sikerült megnyernie.

 

Több mint két évtizedes profi karrierje alatt egymás után sikerült legyőznie a sportág kiemelkedő ökölvívóit (Floyd Patterson, Joe Frazier, George Foreman, stb.). Ali nem pusztán a bunyójáról, hanem nyers és „beszólogatós” stílusáról, modoráról is elhíresült. Az egyik ilyen feljegyzett kijelentése is az átlag fölötti egóját, más aspektusból talán csípős humorát igazolta: Ha még a visszavonulásom után is lesz ökölvívás, az valami ócska, unalmas dolog lesz. Nem lesz több költemény, nem lesz több jóslás, nem lesz több üvöltözés.”

Lehet, hogy sportolóként nem tartozott a legszerényebbek, legalázatosabbak közé, de volt mire büszkének lennie.

A már említett amatőr olimpiai bajnok címe (1960) mellé megszerezte három alkalommal (1964, 1974, 1978) a profi világbajnoki övet is, azonban 1967- ben megtagadta a katonai szolgálatot, ezért- egyebek mellett- a WBA (Boksz Világszövetség) megfosztatta a világbajnoki övétől. Ötször zsebelhette be „Az év mérkőzése- díjat is (1964, 1971, 1974, 1975, 1978), amelyekből háromszor győzött, kétszer vesztesen hagyta el a ringet.

A múlt század legjobb ökölvívó mérkőzési közé három összecsapása is bekerült (1964, 1971, 1974).

1999-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, a BBC olvasói és a Sport Illustrated is az évszázad sportolójának választotta, illetve szavazták meg.

Így kevésbé csodálkozunk el a 191 cm- es világsztár egy másik kijelentésén: „Ha valaki olyan nagy, mint én, nehéz szerénynek lenni.”

 

39 esztendősen fejezte be a profi bokszoló karrierjét, amelyek nem múltak el nyom nélkül. A következő évben (1982) a ringen kívül egy újabb, maratoni küzdelem várt rá- Parkinson- kórt diagnosztizáltak Alinál. Ő nem adta föl, sőt… betegségét méltósággal viselve, az egyik legfáradhatatlanabb polgárjogi- és békeharcos volt, de küzdött az éhínség, és más kultúrák és vallások elfogadásáért is. Emellett az ENSZ békenagyköveteként is tevékenykedett.

 

Ahhoz, hogy legyőzzenek, előbb meg kell, hogy öljenek. De nem halok meg olyan könnyen!”- nyilatkozta egy helyen… és ígéretét betartotta, küzdött a végsőkig.

Muhammad Alit június 3- án (szombat) mégis legyőzte utolsó ellenfele, de szívében megőrzi emlékét minden sportbarát. Nem pusztán a ringben nyújtott teljesítménye után lett „A Legnagyobb”, hanem a békéért, emberi jogokért és a halálos kór ellen folytatott küzdelme miatt is sokak példaképévé vált.

 

A hírforrások szerint szülővárosában, a Kentucky állambeli Louiswille- ben helyezik majd végső nyughelyére.

 

 

A ringben Muhammad Ali és Richard Dunn.

Fotó: Reuters (1976)