Ki van jelen

Oldalainkat 63 vendég és 0 tag böngészi

Időjárás

Felhőkép

Mostoha sorsú szobor?

Tapolca- Nem vagyok prókátor, ugyanakkor vannak olyan dolgok, történések, amik mellett mégis nehéz elmenni szó nélkül. Ennek egyik legfőbb oka a lokálpatriotizmusom, de szubjektív véleményemet, álláspontomat is meg szeretném osztani, amivel szerencsére nem vagyok egyedül. Miről is van szó? R. Kiss Lenke tapolcai szobráról, amelynek mostoha sors jutott.

Írásom elején néhány mondatban arról, hogy ki az a személy, akinek az alkotását verbálisan kikezdték a város polgárai, illetve örökzöldekkel próbálta és próbálja meg „láthatatlanná” tenni a település előző és jelenlegi vezetősége is.

 

R. Kiss Lenke szobrászművész 1926- ban született a romániai Illyén, azonban 1964- től a megyeszékhelyen- Veszprémben- élt és alkotott, egészen a haláláig (2000). Olyan mesterektől tanult, mint Pátzay Pál kétszeres Kossuth- díjas szobrász- és éremművész, Barcsay Jenő- Kossuth- díjas magyar festő és művészpedagógus, és Mikus Sándor Kossuth- díjas szobrászművész.

Alkotói munkásságára pályatársai szerint a realista szellemiség volt a jellemző, kisplasztikákat és megrendelésre monumentálisabb méretű kompozíciókat készített, mint például a szóban forgó egyik műve- a Metamorfózis. Ezek anyaga legtöbbször bronz és kő, valamint ezek ötvözetét is előszeretettel alkalmazta. A mitológiai és köznapi szobraira az expresszív (kifejező) forma volt jellemző.

Munkássága alatt több mint félszáz köztéri művet készített, amelyek többek közt Budapesten, Bábolnán, Pakson, Hajdúböszörményben, Mosonmagyaróváron, Székesfehérváron, megyénkben pedig Veszprémben, Pápán, Balatonfüreden, Zircen, Sümegen, Devecserben, és nem utolsósorban Tapolcán láthatóak.

R. Kiss Lenke 1967- ben, majd tíz év múlva is Egry József- díjban részesült, míg Veszprém 1998- ban Gizella- díjjal tüntette ki. Sokan akkori sikere kulcsaként a szocialista kötődését emelték ki, de mit ért mindez szakmai tudás és tehetség nélkül?

 

Forrás: szoborlap.hu

 

A Metamorfózisnak 1977- ben a Hősök terén találtak megfelelő helyet. Műkőből készült szökőkút volt, a szobor krómacélból készült. Hosszú időn keresztül ebben a formában üzemelt, valószínű, hogy a tapolcaiak közül sokan ma is inkább így szeretnék látni. Jó hír, hogy már vannak erre irányuló törekvések Tapolcán.

Az idő múlásával egyre több negatív kritika érte R. Kiss Lenke szobrát, főleg gúnynevek formájában (UFO, Rozi, Szörny, Szörnyella, stb.). Az alkotás címét, annak magyar megfelelőjét ismerve (metamorfózis- átalakulás, átváltozás, alakváltoztatás) számomra a mai napig érthetetlenek ezek a negatív elnevezések. Tárlatokon, egy-egy kevésbé hétköznapi látványvilágú festmény vagy szobor láttán felcsillan a szemem, mert szeretem, ha egy mű elgondolkodtat, engedi szárnyalni a fantáziámat, mint például a szürrealista kompozíciók többsége. A Metamorfózis is ékes példa erre, a találó címével együtt. Másrészről, talán a hetvenes évek városvezetése egyfajta szimbolikus jelentőséggel bíró szobrot szeretett volna, hiszen maga a település is folyamatosan átalakuláson ment keresztül.

Forrás: vktapolca.hu

 

Ugyan pontos dátum nem áll rendelkezésemre, hogy ez ügyben mikor engedtek a városatyák a lakosok nyomásának, de egy helyszínen készült fotó adatai szerint 2007- ben már dús növényzet és örökzöld díszelgett a medencében, gondosan eltakarva a szobrot.

Miért jó a jelenlegi állapot? Bizonyára a „vizes” megoldás anyagi oldala nagyságrendekkel több lenne, mint a jelenlegi növényzet karbantartása, esetleg pótlása. Ezt megértem, a gond nem is ezzel van. Sokkal inkább az szomorít el rajtam kívül minden művészet iránt fogékony embert, itt élő polgárt, amilyen sorsra jutottak R. Kiss Lenke szobrai. Az, hogy szándékosan el van takarva növényzettel az emberek elől, sokkal rosszabb, és megalázóbb, mintha eltávolítanák eredeti helyéről. Így abszolút képtelen teljesíteni küldetését, észak felől csak oldalról, nyugati irányból pedig hátulról látható, ahogy a fotókon is jól látható.

 

Amennyiben szégyenfoltja a városnak a Metamorfózis, akkor miért van még az eredeti helyén? Ugyan létezik Tapolca Város Önkormányzata Képviselő- testülete 11/2010. (VI. 21.) rendelete az építészeti értékek helyi védelméről, de nem hiszem, hogy visszatartó erő lenne.

Ellenben, ha a város az egyik, közel négy évtizedes szimbólumának tekinti, akkor pedig távolíttassa el a fenyőfákat, és újra tegyék láthatóvá mind a négy égtáj felől a tapolcai lakosok, valamint az ideérkező látogatók számára is. Tervben volt a szobor egy másik helyszínre való áthelyezése is (keleti városrész), a megvalósításra váró intermodális csomópont projekt miatt, de ez megint csak a jövő zenéje.

 

Ennek ellenére, mint mindig, természetesen ezúttal is szívesen veszem, veszi a lakosság a másik fél, az illetékesek reflektálását.