Ki van jelen

Oldalainkat 126 vendég és 0 tag böngészi

Időjárás

Felhőkép

A tapolcai Rambo- avagy élet két keréken

Tapolca- Ki ne emlékezne az idősebb generáció tagjai közül az 1982- ben bemutatott filmadaptációra, amelyet a mai napig kategóriája egyik legjobbjának tartanak. Ramboról, egy megkeseredett vietnami veteránról szólt a történet. Településünk is büszkélkedhet egy ilyen becenevű hétköznapi hőssel, aki rendelkezik sok olyan pozitív tulajdonsággal, mint a film főszereplője. Nagy Attila is az erdőben érzi otthon magát, azonban az ő „fegyvere” a kerékpár. Ismerje meg a kedves olvasó is a tapolcai Rambo- t.

A szerény, ám lehetetlent nem ismerő hegyikerékpáros augusztus 25- én ünnepelte a harminchetedik születésnapját. A fővárosban született, majd Nemesgulács, Kisapáti, Tapolca és Ajka települések is lakóhelyéül szolgáltak.

Arra a kérdésemre, hogy gyermekkorában szeretett-e kerékpározni, nemmel válaszolt, fejrázás kíséretében, majd hozzátette, hogy sokkal inkább a küzdősportok és a futás felé orientálódott. A kerékpározáshoz való kötődése jóval későbbre datálható, amikor véget értek a szerződéses katonaévek.

- Kiképzőként topon voltam, szerettem volna továbbra is szinten tartani a fizikális állapotomat. Feszegettem a határaimat, ami sajnos egy komolyabb rosszullétben csúcsosodott ki. Az orvos más mozgásformát javasolt.

Végh Attila és Hegedűs Balázs barátaim elcsábítottak a Keszthely melletti Nagymezőre, egy hegyikerékpáros versenyre (Kürtös Kupa). Több sem kellett nekem, „szerelem” volt első látásra. Tetszett, hogy a természet lágy ölén várnak rám a kihívások. 2009. április 19- én kezdődött az én hegyikerékpáros időszámításom.

Következett a kerékpárokkal és a segítőkkel kapcsolatos kérdés, amellyel kapcsolatban elmondta: amatőr hegyikerékpáros- Master 1 kategóriában indul. Teljesen önerőből teremtett meg mindent, egyetlen kedvezménye annyi volt, hogy a keszthelyi Greenzone üzletben részletre vásárolhatta meg azt az Enduro kerékpárját, amellyel az edzéseket is végzi. Emellett rendelkezik egy merev falú Fuji és országúti mountain bikevel is.

Következett egy hosszabb felsorolás, ahol azt is kiemelte, jó érzés, hogy ennyi embert maga mellett tudhat.

- Elsőként az abszolút sportorientált Rhodius Magyarország Kft- t, azon belül Trümper Geraldot kell megemlítenem, aki egy személyben cégvezető, sporttárs és barát, több mint egy évtizede. A keszthelyi Mazsola KSE csapatát erősítjük mindketten. Köszönet jár Tapolca Város Önkormányzatának, Illés Zsófia vezető sport- és rendezvényszervezőnek, a Fenyőfűrész Bt.- nek, PC Maxnak, Scitec Nutrionnak, a helyi Sportháznak, a Sajti KV- nak, Sárközi Szaniszlónak, Lukács Bélának, és azoknak az embereknek, akik bíztak és bíznak bennem- summázott a sportoló.

 

Az edzés, felkészülés elengedhetetlen eleme a jó kondíciónak. A tapolcai Rambo kiemelte, hogy teremben nyújtó és saját testsúlyos gyakorlatokat végez heti kettő, illetve köredzést heti egy alkalommal. Ezek rövid időintervallumú, de nagy intenzitású gyakorlatok. Ugyanakkor a szabadtéri edzésekkel kapcsolatban rámutatott, hogy autó hiányában- távolságtól függetlenül- mindenhova kerékpárral közlekedik. Példaként említette, hogy 156 napon át az Ajka- Tapolca- Ajka utat (70- 75 km) két keréken tettem meg, hóban, szélben, tikkasztó hőségben, nyolc órás fizikai munka után.

Irányított edzéseket nem végez, mert mint utalt rá, a szervezete érzi, mikor, mennyit, milyen intenzitással kell dolgoznia. Például munka után egy éjszakai Balaton- kör, vagy éppen műszak előtt felkerekezni tízszer a Tarányi- pincéhez.

 

Kíváncsi voltam arra is, hogy egy maximalista sportolónak fontos- e az elismerés? Melyikre a legbüszkébb?

A mosolyt komoly tekintet váltotta fel, majd határozottan kijelentette; soha nem a pénz, vagy az érem motiválta. Amatőrként és munka mellett igyekszik kiadni magából a maximumot. Az elismeréseknél ismét visszafogott mosoly ül ki az arcára.

- Legbüszkébb a pétfürdői versenyen nyújtott teljesítményemre vagyok. Már az első kör elején három helyen is csuklótörést szenvedtem. Zord időjárási körülmények (havas eső) és rossz pályaviszonyok is nehezítették a helyzetemet, ennek ellenére sikerült a második helyen végeznem. Volt egy ausztriai kihívás is, amit a főnökömtől kaptam születésnapomra, ott hárman indultunk, és 1715 induló közül mindhárman az első száztizenötben végeztünk. Legutolsó sikerünk- Gyurán Lindával együtt- egy maratoni, tíz órás megmérettetés Ajkán, ahol szintén ezüst érmet harcoltunk ki. A hegyi-kerékpározás mellett spiningben és a céggel, csapatban is szép sikereket értünk el.

Annyit még el szeretnék mondani, hogy amikor ezt a 17 kilogrammos Endurot taposom a versenyeken, soha nem magamért, ha a városért, a munkahelyemért és a barátaimért teszem. A feladatot nem letudni kell, hanem megoldani!

Olyan példaképek motiválnak, mint Benkó Barbara, Burucki Szilárd, Parti András és Tóth Andris.

Külön öröm számomra, hogy a munka és a versenyzés is rugalmasan megoldható, hiszen a főnököm (Gerald Trümper) maximálisan támogat ebben, főleg, hogy egy csapatban tekerünk (mosolyog).

Bizonyára nem csak engem érdekel, miért kapja valaki a Rambo becenevet. Nem is kellett sokat várnom a válaszra, melynek elején a sportoló elmondta, hogy hét évvel ezelőtt a Mazsola KSE hívta meg egy Balaton körüli túrára, ahol vegyesen voltak országúti és hegyikerékpárosok. Amíg a többiek az ilyenkor szokásos ruházatot viselték, Rambo terepszínű gyakorlónadrágban, saját maga által készített nyolc és fél kilogrammos málhamellényben, sivatagi bakancsban, a védjegyévé vált könnyített katonai rohamsisakban, valamint az akkori mountain bike- jával a magyar tenger megkerülésének.

Miután célba értek, akkor kapta ezt a megtisztelő becenevet. Mint azt ki is emelte, azért is örült neki, mert ízig- vérig katonának tartja magát… ha már nem is az, akkor is.

 

Hihetetlen teherbírása van Attilának, így adódott az a kérdés is, hogy ehhez a kondícióhoz szükséges- e speciális étrend? Meglepett a válasz…

- Szerencsés helyzetben vagyok, mert ahogy az egyik ismerősöm is fogalmazott: - Olyan vagy, mint a kohó, elégetsz mindent! Táplálék-kiegészítőket sem szedek. Havi 1000 km körül tekerek, nem is csoda, hogy a bevitt kalóriát el is égetem. Sokaknak furcsa ez a „szerelem”, de engem a mai napig a sport, a kerékpározás segít át a krízishelyzeteken. A családom sem igazán értette ezt a kötődést, ezért is futott zátonyra a kapcsolatunk. Nekem ez az életem, az erdőben, a fák közt, a jó levegőn taposni a pedált, mert minden nap egy újabb kihívással nézek szembe, és addig nem nyugszom, amíg kitűzött célt el nem érem.

Kétségtelen, hogy hihetetlen akaraterővel, kitartással, mások szerint fanatizmussal és megszállottsággal van felvértezve a tapolcai Rambo. Nem sok a szabadideje, de ha mégis adódik, irány az Assisi Szent Ferenc Állatmenhely, ahol önkéntesként segít. Ahogy utalt is rá:- A kutyákat csak szeretni lehet, sokat tanulok tőlük- érdek nélküli szeretetet, ragaszkodást, hűséget. Ezen a helyen megnyugszik az ember, mert négylábú barátokkal van körülvéve. Jobban szeretek adni, mint kapni, itt viszont hatványozottan kapom vissza a törődést… nem utolsósorban jó érzés, hogy 165 házi kedvenccel lett nagyobb a szurkolótáborom.

 

Egy harmincas évei vége felé járó sportembernek minden bizonnyal vannak tervei, céljai.

- November 20- án irány a Veszprém Cross, ahol különböző ügyességi feladatok váltogatják majd egymást. Távolabbi terveim között szerepel a TRX oktatás, magamon is tapasztalom, mennyire hatékony ez a saját testsúlyos mozgásforma. Emellett még szeretnék edzősködni, gyerekekkel foglalkozni, tudatosítani számukra, hogy egészséges az élet két keréken is. Ars poétikámat küldöm útravalóul az olvasóknak: Ne csak létezzenek, hanem éljenek is!