Ki van jelen

Oldalainkat 164 vendég és 0 tag böngészi

Időjárás

Felhőkép

"Halas lépcső"- ékszerdoboz az ékszerdobozban

Tapolca- Varjas Judit neve- fiatal kora ellenére-, bizonyára ismerősen cseng az olvasók számára, határon innen és már túl is. Eddig inkább iparművész oldaláról mutatkozott be, csodálatos és kreatív üvegékszerei, alpakka evőeszközökből készült nyakékei, karkötő és gyűrűi már több földrészen is hódítanak. Judit az idei pisztráng- és borfesztiválon képzőművészként is bemutatkozott, a street art műfaj helyi gyöngyszemét- három koi pontyot- festette föl a tóparthoz vezető lépcsősorra. Ennek előzményeiről, részleteiről, terveiről is beszélgettünk a megnyitó előtt.

A mindig életvidám, helyi alkotó ezúttal is örömmel tett eleget a felkérésemnek, annak ellenére, hogy az elmúlt tizenhat és fél nap rengeteg energiát vett ki belőle.

A „halas lépcső” előzményeiről elmondta: Kovács Melinda kereste meg az ötlettel, majd a folytatásban Lévai József alpolgármesterrel együtt került sor az egyeztetésre. Az önkormányzati tulajdonban lévő, tópartra vezető lépcsősor festésére kapott felkérést, csak egy „ütős” és odaillő alkotás konkrét terve hiányzott.

Miután megtalálták a közös nevezőt, Judit a következő ötlettel állt elő: - Első körben arra gondoltam, hogy a lépcsőr alján legyenek a halak, majd a tavirózsák, legfelül pedig a környező hegyek. Ehhez viszont kevés volt a lépcső és a fokai is alacsonynak bizonyultak. Mivel ez nem volt kivitelezhető, következett a három koi pontyos verzió.

A folytatásban- miközben mutatta is a művén- kitért arra is az alkotó, hogy a halak színvilágánál igyekezett visszaadni az eredeti színeket, hogy valósághűbb legyen. A víz esetében sokkal inkább figyelem- felkeltő színárnyalatokat használt.

Mivel ilyen felületen még nem dolgozott, elismerően szólt Hatvani Istvánról, aki szakmai segítséget nyújtott a festékek kiválasztásában (UV- és kopásállóság).

 

 

Kiemelte, hogy a felület tisztítása után kezdődtek a munkálatok, krétával és szénnel felrajzolta a huszonhét lépcsőfokra az alapokat, ami egy napot vett igénybe. Ezt követte a kontúr, melyet betonfestékkel oldott meg. Mosolyogva mutatott rá a középső halra: - Ő lett a „mumus”, mert édesapám egy darabig nem igazán látta kirajzolódni, ebből arra következtettünk, ha ő nem, akkor a nagyközönség sem fogja meglátni benne a halacskát. Így aztán még bőven volt vele dolgom, ahogy a lépcső szögletessége miatt a formák élethűségének visszaadását is meg kellett oldanom. Alapszíneket kaptam, az árnyalatok kikeverése már az én dolgom volt. A felső hal is azért lett fehér, hogy felvezesse a szemlélődő tekintetét- magyarázta el a mű szakmai részét Judit, majd kitért a lépcsősor oldalfalainak jelentőségére is: - Azért került oda is festés, hogy aki a templom vagy éppen a Batsányi János utca felől érkezik, azok számára is szembetűnő legyen az alkotás.

 

 

Kíváncsi voltam néhány számadatra is… rövid gondolkodás után választ is kaptam a feltett kérdésre: Varjas Judit tizenhat és fél napot dolgozott a „halas lépcső”- n. Ahogy azt hangsúlyozta is, kimerültségi szintjétől függően reggel 7 vagy 8 órától egészen este 19, de volt hogy 20 óráig is dolgozott, vagyis napi, folyamatos 10- 12 órát. Az ebédről édesanyja gondoskodott, azt is a munka helyszínén fogyasztotta el. Nagyjából harminc kilogramm festéket használt fel, betonlakkból kb. hat kilogrammot. A lépcsők felületi hiányosságai miatt tizenöt tubus festhető Sziloplaszt is felhasználásra került. Kitért arra is, hogy dekorációként több négyzetméter hálót alkalmaztak, ebben Tóth B. Zsuzsa volt a segítségére. Két horgonyt is kapott Káptalantótiból, míg a díszes fahalakat egy hévízi bácsi készítette. A felsorolás végén ismét hangos nevetés kíséretében közölte: - A felhasznált ecsetek és hengerek számát nem is tudom, a bő két hét alatt megtett sok-sok kilométerről már szólni sem merek…

 

 

Ahogy a híres színészek az Oscar- gálán, úgy városunk büszkesége sem feledkezett meg azokról, akik végig mellette álltak.

- Mindenkit képtelenség lenne felsorolni, hiszen rengeteg ismerőstől és ismeretlentől kaptam pozitív impulzust, köszönet érte. Elsősorban szüleimet emelem ki- édesanyám a kalória bevitelemet biztosította egy- egy biztató szó mellett, apukám az elejétől mindenben a segítségemre volt, tanácsokkal látott el. Testvéremnek- Veronikának- is köszönöm a segítségét, páromnak- Kiss Dávidnak a lelki töltést, kitartást, hogy végig mellettem volt. Hálával tarozom a médiáknak is- a Kovács Melinda vezette helyi televíziónak, de köszönet illeti a helyi újságot, valamint Tóth B. Zsuzsát, aki nem csak írt rólam a megyei lapban, hanem hathatós segítséget nyújtott a dekorációban is, valamint a mertutaznijo.cafeblog.hu- nak, név szerint Kapirnyák Nikolettnek.

 

Hochstein Juditnak, aki hatalmas segítséget nyújtott a médiumok bevonásában, továbbá a Facebookon is felkarolta az eseményt. Még egyszer köszönöm Hatvani István segítségét, ahogy Pupos Csabáét is, aki szakmai vonalon adott instrukciókat.

Horváth Melinda is idetartozik, a barát, aki végig biztatott, lelket öntött belém, és általa egy új projekt van kilátásban, amely már Juhász Kinga nevéhez fűződik. A másik ilyen fantasztikus barát- Giczi Ildikó volt, aki Bükről érkezett a helyszínre, hogy aktív részese legyen a munkálatoknak, és pozitív impulzusokkal adjon erőt a folytatáshoz.

 

Végül és nem utolsósorban külön köszönet Dancs Istvánnak, aki az egyes munkafázisokat végigfotózta, ezáltal is népszerűsítve művemet, szóban és írásban is mellettem volt- zárta a sort Judit.

 

Valóban voltak nehezebb percek a kompozíció elkészültéig, nem pusztán fizikálisan, hanem lelkileg is. Aki alkot, annak számolni kell azzal is, hogy a pro mellett kontra is létezik. A művész lelke szenzitívebb az átlagosnál, kíváncsi voltam, az alkotó tudta- e kezelni ezt a dualitást.

- Először is köszönöm mindkét irányú kritikát, a negatívból különösen az építő jellegűeket. Szüleim esténként igyekeztek felkészíteni arra, hogy munkám során kapni fogok hideget és meleget egyaránt. Így is történt. Több tízezer embert megszólítottak a rólam, művemről szóló videók, cikkek és képek. Nőként és nagyon érzékeny lelkű emberként is úgy vagyok vele, hogy a negatív kritikák sokkal jobban hatnak rám. Keresem a választ a miértre, de ez minden esetben más. Végül aztán úgy döntök, hogy inkább a pozitívumokba kapaszkodom. Tökéletes ember és alkotás sem létezik, az élet az ellentétektől lesz egész. A nemtetszésüket nyilvánítók száma elenyésző, reménykedem, hogy a kész művet látva esetleg az ő véleményük is megváltozik.

 

Varjas Judit a VI. Pisztráng- Borfesztiválon képzőművészként mutatkozott be „hazai pályán”, de emellett a rendezvény ideje alatt megtalálhatóak lesznek iparművészeti alkotásai is. Kicsit keserű szájízzel kezdi a válaszát: - Eddig különböző okok miatt kimaradtam ezekből a városi programokból. Politikai hovatartozás nélkül kijelenthetem, az új városvezetésnek köszönhetően végre itt lehetek Tapolcán. Sikeresen zártam a Tavaszi Fesztivált, a ünnepi napokat és borhetet, remélem erről a rendezvényről is ezt mondhatom el majd utólag. Számomra fontos volt- a közmondással ellentétben-, hogy „próféta” lehessek a saját hazámban, illetve szűkebb pátriámban.

 

 

Beszélgetésünk végén terveiről és céljairól is beszélt Judit. Utalt rá, hogy a bő két hét alatt rengeteg felkérést kapott, hogy különböző falakra fesse meg a kívánt motívumot, ezeknek is nagyon örült. Szeretné „meglovagolni” az előzőekben már említett, Juhász Kinga megelőzési főelőadó nevével fémjelzett baleset-megelőzési vonalat is. Rengetek egyéb ötlete is van, szeretné még a település több pontjára is letenni a névjegyét, amihez a városvezetés beleegyezése és segítsége is szükséges lesz. Végül, hogy keretet adjon a beszélgetésünknek, visszatért a nagyközönségnek szeptember 30- án átadott alkotására: - Maximalista vagyok, édesapám is azt mondta: Vagy profin, vagy sehogy! Kihívás volt számomra ez a felkérés, sikerrel teljesítettem. A street art műfajban mindössze kb. egy tucat festett lépcsőt tartanak nyilván világviszonylatban. Tapolcának ez az apró szegmense ékszerdoboz lehet az ékszerdobozban… reméljük, sokan viszik majd a mi „halas lépcsőnk” jó hírét videókon és fotókon egyaránt- summázott széles mosollyal arcán városunk egyik legsikeresebb művésze- Varjas Judit.