Ki van jelen

Oldalainkat 24 vendég és 0 tag böngészi

Időjárás

Felhőkép

OSHO: HATALOM, POLITIKA ÉS VÁLTOZÁS 5.

„Osho megvizsgálja, honnan származik a hatalomvágy, és hogyan jut kifejezésre nem csupán a politikában, de mindennapi emberi kapcsolatainkban is. Eközben fölvázol egy olyan látomásos jövőt, amelyben a párkapcsolatok és a társadalom nem a mások fölött gyakorolt hatalmon alapulnak, hanem minden ember egyediségének fel- és elismerésén. "Szeretném, ha mélyen beivódna a lényetekbe, hogy az út legvégére értünk nem maradt más, mint táncolni és örülni. Hogy a most élményét átéljétek, teljesen el kell törölni a holnapot. Nem a világ végét jövendölöm; csakhogy minden annyira biztosan és logikusan afelé tart, hogy szinte lehetetlennek tűnik elkerülni. Engem nem az érdekel, hogyan lehetne elkerülni ha el lehet, akkor el is fogjuk , hanem inkább az, hogyan lehetne benneteket meggyőzni, hogy elkerülhetetlen, és hogy nincs jövő, amelyre az energiáitokat pazarolni érdemes, ezért inkább koncentráljatok a jelen pillanatra. És amikor ez az energia itt és most közös energiává válik, akkor megtörténik a fényrobbanás, és életetekben először önmagatok lehettek örök és halhatatlan lények, akik nem ismerik a halált, akik soha nem tapasztalták meg a sötétséget." (Osho: Politika, hatalom és változás)

"Ezért mondom azt, hogy nincsenek embert próbáló, nehéz idők, bizonytalan idők. Az idő változás, az idő folyton változik. Mi vagyunk azok, akik állandóságra törekszünk. Az idő azonban megcáfol minket- hibásan cselekszünk.

 

A veszteségtől természetesen dühösek leszünk, csalósást érzünk magával a létezéssel szemben. Megrendül a bizalmunk. Látszólag minden összeesküdött ellenünk, paranoid félelemben élünk- egyfajta spirituális reszketés költözik belénk. De ennek csak annyi az oka, hogy valami olyat várunk el, ami nem része a valóságnak.

 

A létezésnek nincsenek kötelezettségei, hogy teljesítse az elvárásainkat. Ezért hát gyakran a legrosszabb kerül felszínre, mert azt takargattuk legjobban az állandóság bizonyossága mögött. Úgy élünk, mintha örökké tartana az, ami van; nincs szükség változásra. Aztán hirtelen kicsúszik a lábunk alól a talaj- és persze, hogy a legrosszabb tör elő ilyenkor az emberekből.

 

A legjobb is megtörténhet, de csak akkor, ha igaz életet éltél, összhangban a létezéssel, és nem vártál szívességet az élettől. Márpedig folyton szívességet kérünk. Ha nincsenek elvárásaink, akkor nem is fogunk csalódni, nem leszünk dühösek. 

(Osho: Hatalom, politika és változás 167.o.)