Ki van jelen

Oldalainkat 39 vendég és 0 tag böngészi

Időjárás

Felhőkép

OSHO: HATALOM, POLITIKA ÉS VÁLTOZÁS 4.

„Osho megvizsgálja, honnan származik a hatalomvágy, és hogyan jut kifejezésre nem csupán a politikában, de mindennapi emberi kapcsolatainkban is. Eközben fölvázol egy olyan látomásos jövőt, amelyben a párkapcsolatok és a társadalom nem a mások fölött gyakorolt hatalmon alapulnak, hanem minden ember egyediségének fel- és elismerésén. "Szeretném, ha mélyen beivódna a lényetekbe, hogy az út legvégére értünk nem maradt más, mint táncolni és örülni. Hogy a most élményét átéljétek, teljesen el kell törölni a holnapot. Nem a világ végét jövendölöm; csakhogy minden annyira biztosan és logikusan afelé tart, hogy szinte lehetetlennek tűnik elkerülni. Engem nem az érdekel, hogyan lehetne elkerülni ha el lehet, akkor el is fogjuk , hanem inkább az, hogyan lehetne benneteket meggyőzni, hogy elkerülhetetlen, és hogy nincs jövő, amelyre az energiáitokat pazarolni érdemes, ezért inkább koncentráljatok a jelen pillanatra. És amikor ez az energia itt és most közös energiává válik, akkor megtörténik a fényrobbanás, és életetekben először önmagatok lehettek örök és halhatatlan lények, akik nem ismerik a halált, akik soha nem tapasztalták meg a sötétséget." (Osho: Politika, hatalom és változás)

"Az emberek annyira tudattalanok, hogy mindenre képesek, csak hogy megtarthassák a hatalmukat, a megbecsültségüket- még ha ez a világ pusztulását jelenti is. Mindent kockára tesznek az egójuk védelmében. És pontosan ezek az emberek jutnak általában hatalomhoz, mert ők azok, akik igazán szomjaznak rá.

Egy kreatív, intelligens ember nem keresi a hatalmat. Egy intelligens ember nem akar mások fölött uralkodni. Elsősorban az érdekli, hogy megismerje önmagát. Tehát a legmagasabb intelligenciával rendelkező emberek a miszticizmushoz vonzódnak, a legközépszerűbbek pedig a hatalomhoz. Ez lehet világi, politikai hatalom; lehet pénz, lehet a milliók fölötti spirituális hatalom, de az alapvető késztetés mindig az, hogy minél több ember fölött uralkodjanak.

 

Ez a késztetés abból fakad, hogy nem ismered önmagad, és nem akarod tudni, hogy nem ismered önmagad. Annyira félsz attól, hogy a lényed legmélyén húzódó tudatlanságodnak a tudatára ébredsz. Különféle technikákkal menekülsz ettől a sötétségtől- pénzéhség, hataloméhség, tisztelet és megbecsülés utáni vágykozás. Akiben pedig sötétség honol, az bármilyen pusztításra képes.

Az ilyen embertől hiába várunk kreativitást, mert az tudatosságból és valamilyen fokú éberségből fakad. A fény, a szeretet és a kreativitás nem törekszik a mások fölötti uralomra- mi értelme lenne? A másik az a másik; nem akarsz senki fölött uralkodni, de behódolni sem akarsz senkinek. A szabadság ízét akkor érzed meg, ha elkezdesz éber lenni.

 

Ezek az emberek azonban mélyen alszanak. Álmukban pedig atombombákat gyártanak, nukleáris fegyvereket, nem tudva, hogy mit is tesznek valójában. Csak egyetlen dolog mozgatja őket: a még nagyobb hatalom megszerzése. Aki pedig az útjukba áll, annak pusztulnia kell. Nem ismernek semmilyen más megoldást. Barbárok, akik még nem nőttek fel az emberi léthez.

Igen, elpusztíthatják az egész világot; fel is készülnek erre.

 

Meglep, hogy ezen a hatalmas világon nincs senki, aki összefogna velem, mert az emberek félnek a hatalmasoktól- félnek, hogy azok elpusztíthatják őket. Csak az nem fél, aki tudja, hogy elpusztíthatatlan; az ilyen emberek viszont szépen lassan eltűntek a föld színéről. Nem vigyáztunk rájuk eléggé. Megöljük, aztán felmagasztaljuk őket."

(Osho: Hatalom, politika és változás 67-69.o.)