Ki van jelen

Oldalainkat 22 vendég és 0 tag böngészi

Időjárás

Felhőkép

Osho: Hatalom, politika és változás 2.

Osho megvizsgálja, honnan származik a hatalomvágy, és hogyan jut kifejezésre nem csupán a politikában, de mindennapi emberi kapcsolatainkban is. Eközben fölvázol egy olyan látomásos jövőt, amelyben a párkapcsolatok és a társadalom nem a mások fölött gyakorolt hatalmon alapulnak, hanem minden ember egyediségének fel- és elismerésén. "Szeretném, ha mélyen beivódna a lényetekbe, hogy az út legvégére értünk nem maradt más, mint táncolni és örülni. Hogy a most élményét átéljétek, teljesen el kell törölni a holnapot. Nem a világ végét jövendölöm; csakhogy minden annyira biztosan és logikusan afelé tart, hogy szinte lehetetlennek tűnik elkerülni. Engem nem az érdekel, hogyan lehetne elkerülni ha el lehet, akkor el is fogjuk , hanem inkább az, hogyan lehetne benneteket meggyőzni, hogy elkerülhetetlen, és hogy nincs jövő, amelyre az energiáitokat pazarolni érdemes, ezért inkább koncentráljatok a jelen pillanatra. És amikor ez az energia itt és most közös energiává válik, akkor megtörténik a fényrobbanás, és életetekben először önmagatok lehettek örök és halhatatlan lények, akik nem ismerik a halált, akik soha nem tapasztalták meg a sötétséget." (Osho: Politika, hatalom és változás)

 

 „A politikai hatalom rút. A mások fölötti hatalom rút. Embertelen, mert ha valaki fölött uralkodunk, azt az embert a tárgyak szintjére süllyesztjük. A tulajdonunkká válik.

Kínában például évszázadokon át a férjnek olyan hatalma volt a felesége fölött, hogy akár meg is ölhette. A törvény megengedte, mert az asszony egyszerűen tulajdonnak számított- mint ahogy egy széket birtoklunk, és ha úgy támad kedvünk, büntetlenül összetörhetjük, elvégre a miénk. Ha megölöd a feleséged, lelked rajta, elvégre a te feleséged volt… Évszázadokon át, egészen a múlt századig Kínában senkit el nem ítéltek azért, mert megölte a feleségét.

Aki fölött uralkodnak, annak lealacsonyítják az egyéniségét, elveszik a spiritualitását, amíg végül tulajdonná, szimpla tárggyá züllik. Évszázadokon át piacon adtak és vettek férfiakat és nőket, mint bármilyen más árucikket. Ha valaki megvett egy rabszolgát, onnantól teljes hatalma volt fölötte. Lehet, hogy valamilyen őrült, beteg elmének ez rendben van, de igazából ez nem egészséges. Egyetlen politikus sem egészséges- úgy értem, spirituálisan.

Csak a szerénység, az egyszerűség, a természetesség, a másokkal való összehasonlítás elkerülése a fontos… Mindenki különleges, az összehasonlítás pedig lehetetlen! Hogyan tudnál összehasonlítani egy rózsát egy büdöskével? Mi alapján mondod azt, hogy valaki felsőbbrendű vagy alsóbbrendű?

Mindkettőnek megvan a maga szépsége, mindkettő virágzik, táncol a napsütésben, a szélben, az esőben, és teljes életet él.

Minden emberi lény egyedi és különleges. Értelmetlen azt keresni, hogy ki felsőbbrendű vagy alsóbbrendű. Igen, az emberek sokfélék. Hadd emlékeztesselek egy dologra; különben félreérted a szavaimat. Nem azt mondom, hogy mindenki egyenlő, mint amit a kommunisták vallanak. Én ellenzem a kommunizmust, annál egyszerű az egyszerű oknál fogva, hogy az egész filozófiája ellentmond a pszichológiának és minden pszichológiai kutatásnak.

Senki sem felsőbbrendű vagy alsóbbrendű, de mégsem egyenlőek az emberek. Egyszerűen csak egyediek, összehasonlíthatatlanok. Te vagy te, én meg én vagyok. Saját képességeimmel kell hozzájárulnom az élethez; neked pedig a Te saját képességeiddel. Fel kell fedeznem a saját lényemet; neked is fel kell fedezned a saját lényedet.

Teljesen rendjén van, ha misztikusként hatalomra teszel szert. De rút, megvetendő és undorító az, ha a legkisebb vágyat érzed arra, hogy mások fölött uralkodj.”

(Osho: Hatalom, politika és változás 19-21.o.)