Ki van jelen

Oldalainkat 24 vendég és 0 tag böngészi

Időjárás

Felhőkép

Osho: Hatalom, politika és változás 1.

Osho megvizsgálja, honnan származik a hatalomvágy, és hogyan jut kifejezésre nem csupán a politikában, de mindennapi emberi kapcsolatainkban is. Eközben fölvázol egy olyan látomásos jövőt, amelyben a párkapcsolatok és a társadalom nem a mások fölött gyakorolt hatalmon alapulnak, hanem minden ember egyediségének fel- és elismerésén. "Szeretném, ha mélyen beivódna a lényetekbe, hogy az út legvégére értünk nem maradt más, mint táncolni és örülni. Hogy a most élményét átéljétek, teljesen el kell törölni a holnapot. Nem a világ végét jövendölöm; csakhogy minden annyira biztosan és logikusan afelé tart, hogy szinte lehetetlennek tűnik elkerülni. Engem nem az érdekel, hogyan lehetne elkerülni ha el lehet, akkor el is fogjuk , hanem inkább az, hogyan lehetne benneteket meggyőzni, hogy elkerülhetetlen, és hogy nincs jövő, amelyre az energiáitokat pazarolni érdemes, ezért inkább koncentráljatok a jelen pillanatra. És amikor ez az energia itt és most közös energiává válik, akkor megtörténik a fényrobbanás, és életetekben először önmagatok lehettek örök és halhatatlan lények, akik nem ismerik a halált, akik soha nem tapasztalták meg a sötétséget." (Osho: Politika, hatalom és változás)

 

Talán minden ember, aki tisztában van a jelenlegi válsággal, így érez. Csak hogy nem vagy tudatában egy nagyobb hatalomnak. A pusztítás a hatalom alacsony fokozata; a teremtés a hatalom magasabb fokozata. A pusztítás a gyűlöletből fakad, a teremtés a szeretetből.

 

Láttad, hová vezeti az emberiséget a gyűlölet- a totális öngyilkosságba-, de nem láttad még, hogy a magasba törő szeretet milyen egyszerűen megakadályozhatja, hogy ez a krízis bekövetkezzen. Senki sem jelentéktelen, mert mindenkiben lakozik érző szív, mindenki képes a szeretetre, és mindenkiben van érzékenység, tudatosság, és bárki képes elérni az emberi létezés legvégső határát. Egyetlen ember is képes megakadályozni ezt a hatalmas krízist, hát még emberek milliói szeretettel, örömmel és csendességgel eltelve.

 

Egy ószövetségi történet jut erről eszembe: a két város, Szodoma és Gomorra históriája. Ennek a két városnak a lakói teljesen lealacsonyodtak- minden elképzelhető perverziónak hódoltak. A történet egészen megejtő; rendkívüli bátorságot ad, és megszabadít a kétségbeeséstől. Megtanít kiállni magadért, hogy tudd: te magad vagy az élet és a szeretet, amit egyetlen politikus sem tud atomfegyverekkel elpusztítani. Maga Isten sem tudta elpusztítani Szodomát és Gomorrát.

 

Ezen a ponton emlékeztetlek, hogy az ószövetségi változatban Isten elpusztította a két várost. Lehetetlen volt megváltoztatni azokat az embereket; annyira elfajultak már a szokásaik. Van azonban ennek a történetnek egy másik változata is, amely meglepő fordulatot vesz, és inkább erre hívnám fel a figyelmedet. A judaizmusban van egy renegát kisebbség, a hászidok, akiket még az ortodox zsidók sem fogadnak el, miután minden hagyománnyal szembemennek, amit az ortodoxia képvisel- mindennel, ami nem a szívnek, az értelemnek, az emberi érzékenységnek és tudatosságnak szól. A hászidok átírták a történetet a saját szájízük szerint.

(Osho: Hatalom, politika és változás 7-8.o.)