Bejelentkezés

Ki van jelen

Oldalainkat 58 vendég és 0 tag böngészi

Időjárás

Felhőkép

osho: az ártatlanság bölcsessége 6.

"Osho egy megvilágosodott mester, aki minden lehetőséget megragadva azon dolgozik, hogy az emberiséget átsegítse a tudat fejlődésének ezen a nehéz szakaszán..." (A Dalai Láma)

 

"Legádázabb ellenséged sem árthat neked annyit,

 Mint saját gondolataid, ha zabolátlanok.

 

 De ha egyszer ura vagy gondolataidnak,

 Senki sem segíthet neked jobban,

 Még apád és anyád sem." (Osho- Az ártatlanság bölcsessége- 6.o.)

"Az ember lehet mályen szerelmes, és közben mégis egyedül. Sőt, az ember valójában csak akkor lehet egyedül, ha szerelmes. A szerelem mélysége egy óceánt hoz létre körülötted, egy feneketlen óceánt, amiben te egy sziget vagy, teljesen önmagadban. Igen, az óceán egyre csak verdesi a partjaidat hullámaival, de minél jobban verdesi, te annál egységesebb, annál összeszedettebb, annál stabilabb vagy.

 

A szerelemnek épp azért van értéke, mert egyedüllétet ad neked. Teret biztosít számodra ahhoz, hogy önmagadban lehess.

 

De neked van egy bizonyos elképzelésed a szerelemről, és ez az elképzelés okozza a problémát- nem maga a szerelem, hanem az elképzelésed. Az elképzelésed szerint a szerelemben a szerelmesek feloldódnak egymásban. Igen, vannak pillanatok, amikor feloldódsz- de épp ez a szépsége az életnek és minden létező dolognak: hogy amikor a szerelmesek egymásba olvadnak, ugyanezekben a pillanatokban nagyon tudatossá, nagyon éberré is válnak. Ez a feloldódás nem a részeg ember feloldódása, ez nem egy öntudatlan feloldódás. Ez nagy tudatossággal, éber tudattal jár együtt. Egyrészről felolvadnak- másrészről pedig első ízben bepillantást kapnak egyedüllétük végtelen szépségébe. Mindig a másik határozza meg őket, az egyedüllétüket, és ők határozzák meg a másikat. És ezért hálásak egymásnak. A másiknak köszönhetik, hogy megláthatták saját magukat, eredeti arcukat; a másikból egy tükör lett, mely őket tükrözi vissza. Két szerelmes mindig tükör egymás számára. A szerelem eredeti arcod tudatára ébrreszt.

 

Ezért nagyon ellentmondásosnak tűnik, amikor azt hallod, hogy "a szerelem gyümölcse az egyedüllét". Te mindig úgy tudtad, hogy a szerelem gyümölcse az együttlét. Én nem azt mondom, hogy az együttlét nem a szerelem gyümölcse, de ha nem vagy egyedül, akkor nem lehetsz együtt sem. Mert akkor ki lesz együtt a másikkal? Az együttléthez két emberre van szükség, két független emberre. Az együttlét akkor gazdag, méghozzá mérhetetlenül gazdag, ha mindkét fél tökéletesen független. Ha függnek egymástól, akkor az nem együttlét, hanem rabság, rabszolgaság.

 

Ha egymástól függnek, ha egymásba kapaszkodnak, ha birtokolják egymást, ha nem engedik egymást egyedül lenni, ha nem engednek egymásnak elég teret a növekedéshez, a fejlődéshez, akkor ők ellenségek és nem szeretők- ártalmasak  egymás számára, mert akadályozzák egymást lelkük, lényük megtalálásában. Miféle szerelem az ilyen? Ez csak az egyedülléttől való félelem, nem pedig szerelem; csak félelmükben kapaszkodnak egymásba. De a valódi szerelem nem ismer félelmet. A valódi szerelem képes az egyedüllétre, a tökéletes egyedüllétre, és ebből az egyedüllétből fejlődik ki a valódi együttlét." (Osho: Az ártatlanság bölcsessége- 83-85.o.)