Bejelentkezés

Ki van jelen

Oldalainkat 27 vendég és 0 tag böngészi

Időjárás

Felhőkép

Alexander Family Collection- álomból valóság

Budapest- Jáger Mónika neve már ismerősen csenghet olvasóink számára. A Higgy Bennem Program alapítója és tulajdonosa immár negyedik alkalommal tisztelt meg, hogy egy kötetlen beszélgetés keretein belül ossza meg velünk, mi történt az elmúlt időszakban. Mesél örömről, bánatról, mit takar az AFC, sőt egy készülő meglepetésről is.

- Április 12- én volt öt esztendeje, hogy létrehoztam a Higgy Bennem Programot. Azzal a nem titkolt céllal, hogy a hasonló sorsú szülőknek támogatást és segítséget nyújtsak. Amikor 2014- ben extrém koraszülött babaként megszületett a kisfiam, még nem tudtam mennyi nehézség előtt állok. Alexander az első hónapokban elszenvedett két súlyos agyvérzést, volt egy tüdőgyulladása, majd egy életmentő shunt műtétje. A kórházból kikerülve nem volt kapaszkodó, sem olyan jó tanács, amivel előbbre léphettünk volna. Nagyon hiányzott az érdemi felvilágosítás, hogy egy ilyen traumát átélt babánál milyen fejlesztések hatékonyak, mi az, amivel sikereket érhetünk el a fejlődését illetően. Pusztán annyit mondtak: menjünk vissza koraszülött- gondozásra. Nekem az első három évem arról szólt, hogy folyamatosan kerestem a lehetőséget, kitapostam az én édes kisfiamnak- Alexandernek- az utat. Éjszakánként internetet böngésztem, könyvekből tájékozódtam, telefonáltam, minden követ megmozgattam, hogy megtaláljuk a számára legmegfelelőbb terápiákat. Akkor azt éreztem, hogy ez egy olyan kardinális probléma, amin valahogy változtatni kell... hiszen nem csak én vagyok ilyen tanácstalan, hanem sok száz sorstárs édesanya. Így jött az ötlet, hogy létrehozzam a Higgy Bennem Programot. Mindezt teljesen egyedül, segítség nélkül, nulla kapcsolati tőkével.

Öt esztendővel ezelőtt még nem nagyon létezett ilyen közösségi csoport, vagy csak elvétve egy kettő. Hála Istennek, ma már van sok testvéroldal. Jelenlegi taglétszámunk- 965 fő.

Jáger Mónika a Higgy Bennem Program alapítója és tulajdonosa, most már az AFC is a nevéhez fűződik.

 

Annak idején már a motivációs bögrék is sikert arattak, érdekelt, hogyan született meg az Alexander Family Collection ötlete?

- Azt tapasztaltam, hogy egyik fő probléma ezeknek a gyermekeknek a ruháztatása. Amíg a kicsiknek kapható szinte minden, a nagyobbakkal már nehezebb dolgunk van ezen a téren. Például, mi már nem kapunk kombidresszt (body), ugyanis azokat is csak egy bizonyos méretig gyártják. Most szembesültem azzal, hogy a kisfiam is elért egy olyan méretet, amely fölött már nem kapható a már említett body. Helyesebben egy- két gyermekruha- gyártó cég készít, de bevallom- nem nyerték el az ízlésemet- mosolyog szolidan, majd folytatja: - Ezért határoztam el magam: itt az ideje annak, hogy amit pár éve megálmodtam- az valósággá váljon. Vagyis kimondottan a próbatételes gyermekeknek készítünk ruhákat, szem előtt tartva a minőséget, a praktikumot és kényelmet. Nagy figyelmet fordítunk arra is, hogy a bőrüket semmi ne irritálja, így a kötelező címkét is a pelenka vonalába varrjuk. Nem csak nagyobb próbatételes gyermekeknek készítünk ruhákat, hanem figyelünk a feszes izomtónusú gyermekekre, akiket nehezebben lehet öltöztetni, illetve maximálisan teret kapnak a PEG: gyomorszondás gyermekek is. Igyekeztünk a legaprólékosabban odafigyelni mindenre.

Most fogunk vizsgázni, mert a szülők visszajelzése alapján kapunk választ mindarra, hogy jó döntés volt- e részemről ez a projekt, amely az Alexander Family Collection nevet kapta.

Amit még érdemes tudni: a próbatételes gyermekek ruháztatására nem gondolnak a gyártók, ami nekünk nagy szívfájdalmunk. Mi is szeretnénk a gyermekeinket „menő cuccokba” és csinosan öltöztetni. Ezzel az adaptív ruhagyártással- tudtommal- itthon eddig senki sem foglalkozott.

Első körben éppen azért kezdtük el a bodyk gyártását, mert ún. alapruházat. Hasonlattal élve olyan, mint számunkra a fehérnemű. Erre építjük rá a többi terméket, most már a modellező dolgozik a pizsamákon, hosszú és rövid változatban, illetve a nyári kollekción. Mivel kis cég vagyunk- kicsibe is kezdtük, bízunk a sikeres növekedésbe. A terveink között szerepel a külföldre gyártás is. Ehhez már rendelkezünk érdemi kapcsolati tőkével is. Célunk, hogy a próbatételes gyermekeket tudjuk csinosan és praktikusan öltöztetni.

Természetesen buktatói is voltak ennek a történetnek, egy rendkívül stresszes időszakot tudhatok magam mögött. Ugyanakkor éppen ez inspirált arra, hogy ne adjam föl (egy nagy sóhaj után folytatja), mert az nem is én lennék. A hátrányból előnyt kovácsoltam, és mentem előre a célom felé. Nagyon kemény, küzdelmes hetek vannak mögöttem. Alexander is egy 24 órás felügyeletet igénylő gyermek, nem mindig volt könnyű logisztikázni! Azt is el kell mondanom: van három nagyon lelkes kollégám, akik a főállásuk mellett, ahogy tudják, szintén maximálisan kiveszik a részüket abból, hogy egy sikeres jól működő céget tudjunk felépíteni. Hála és köszönet érte.

Az Alexander Family Collection Facebook elérhetősége:

https://www.facebook.com/AFC-Alexander-Family-Collection-105608364976316

Mónika az új kollekció darabjaival. 

 

Hasonló vagy újabb projektről is kérdeztem a karizmatikus üzletasszonyt.

- Tavaly decemberben útjára indult egy másik projekt, ami szintén egy nagy álmom volt. Amennyiben minden a tervek szerint halad, a jövő hónapban már a kedves olvasók is megtudhatják, miről is van szó, addig maradjon titok.

Jövőbeni célként fogalmazódott meg, az elfogadás és érzékenyítés. Fontos, hogy még nagyobb teret kapjon mindez hazánkban. Fel kell hívnunk a figyelmet a próbatételes gyermekekre, elismerni mindazt a munkát, amit beletesznek a mindennapjaikba, hogy önellátó, boldog életet tudjanak majd élni, vagy legalább megkönnyítsék életüket. Természetesen itt a szülők is nagy hősök, hiszen feltétel nélküli szeretetükkel, kitartásukkal segítik a gyermekeiket. Mindig azt mondom, három dolog kell a sikeres fejlődéshez. A szülő- aki a háttér és a pillér a gyermek számára, a gyermek- aki akar és küzd, valamint a megfelelő anyagi forrás. Sajnos nagyon drágák a fejlesztések, és ezek mellett sem mehetünk el szó nélkül. A szülők egy része alapítványt hoz létre, kupakokat gyűjt, minden követ megmozgat, hogy egy kicsit könnyítsen az otthoni büdzsé terhein.

 

Próbatétel bőségesen volt az életében, legtöbben beleroppantak volna. Aki nem ismer, azok számára egy dekoratív, mosolygós hölgy köszön vissza a fotókról, pedig ez csak a külsőség… honnan ez a mérhetetlen energia?

- Igen (lehajtja fejét és könnybe lábad a szeme)- helyesel Mónika, majd elcsukló hangon tudatta velem, hogy februárban múlt két éve, hogy Benett fia előre ment.

- A testünk más fizikai síkon van, de a lelkünk egybeforrt, a sóhajom az ő sóhaja, a hangja a fülembe cseng, minden szívdobbanásomban érzem az erejét.

Három csodálatos fiút szült- Martin 29, középső gyermeke 24 lenne, Alexander 6 és fél esztendős. - A gyászom az enyém nem tolom rá senkire. Ez a legintimebb magánügyem, amiről nem is szeretnék beszélni.

Bal oldali kép: Mónika és Alexander, jobb felső kép: Benett, jobb alsó kép: Martin.

 

Ahogy fogalmazott: a négy fal között más a helyzet, ebbe a gyászba minden egyes nap „belehal”… de ezt a földi létet nem adhatja föl, mert ott van Alexander, aki számít rá, aki életben tartja. Mindez nem jelenti azt, hogy a már önálló fiát- Martint- kevésbé szeretné.

A mosoly mögött hiába keresik a fájdalmat, nem látják. A külcsín, a pozitív kicsengésű mondatok, a bájos mosoly is ő, de ez mögött ott van a mérhetetlen fájdalom. Sokaknak megtévesztő ez a dualitás, mindezt csak azok érthetik, akik már veszítették el gyermeküket, vagy hatalmas empátiával rendelkeznek.

- Úgy élek túl, hogy Alexanderbe vetem minden hitemet, időmet és bizodalmamat. Neki és azoknak a gyerekeknek szentelem az életemet, akik érintettek. Azt, hogy mit gondol erről a külvilág, egyáltalán nem számít- summázott Mónika, végezetül külön kihangsúlyozta: bízik Isten segítségében, de Benett sem engedi, hogy utána menjen, küldetése van még.

- Az erőt és energiát a Mindenhatótól és a gyermekemtől kapom, aki már a Mennyországból figyel ránk. Amennyiben kívülről nézem önmagam, magamra csodálkozok:- Úristen, mindezt hogy voltam képes megcsinálni, Alexander mellett lelogisztikázni?

A megbeszéléseim egy része úgy zajlott, hogy sétáltattam a kisfiam, és a headset segítségével bonyolítottam le az elmaradt dolgokat. Mi inspirál? Az elhivatottságom és az elszántságom. Mindemellett hálával és köszönettel tartozok annak az embernek, aki a viselkedésével pont arra inspirált, hogy megmutassam- milyen erő is lakozik bennem... és egyedül, egy 24 órás kisfiú mellett is képes vagyok elérni a céljaim!

Mindazt amit megálmodtam, meg is tudom valósítani!

Remélem, hogy majd akkora szeretettel fogadják a termékeinket, mint amekkorával mi készítettük őket. Nyitni próbálunk külföldre is, mert nem csak határokon belüli ennek a projektnek a létjogosultsága, ott is szükség van az adaptív ruhákra.

Olykor elég a szeretet, törődés, gondoskodás, összetartás, kreativitás, kitartás… és nem utolsósorban az alázatosság.

Ahogy Johann Wolfgang von Goethe is fogalmazott: "A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,/ Egyetlen titka: adni, mindig csak adni./ Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet/ És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet."

A fotókért köszönet Jáger Mónikának.