Bejelentkezés

Ki van jelen

Oldalainkat 11 vendég és 0 tag böngészi

Időjárás

Felhőkép

Bemutatkozik: Cseh Angéla sportedző (judo)

Tapolca- Bemutatkozik” rovatomban ismét egy nem hétköznapi ember- Hölgy- mutatkozik be. A kislányosan kedves, bájos arc, dekoratív külső egy fantasztikus sportolót, nagyszerű judost, érzéseket közvetítő, komoly irodalmi vénával rendelkező költőt, édesanyát, és már nagyanyát is takar. Örömmel mutatom be a nagyközönségnek Cseh Angélát.

- Ismerjük egymást egy ideje, mégis, amikor Rád néz az ember, nehezen dekódolja azt a tömény életutat, amelyet a Kedves Olvasóval is megosztasz az alábbiakban.

- Közel 44 évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot egy alföldi kisvárosban, második gyermekként.

Mivel édesapám jobb körülményeket remélt az ország túlsó felén, így „átcuccoltunk” a Balaton környékére, Tapolcára. 1975 óta így a Dunántúlon kószálok… A versek, az olvasás szeretetét édesapámtól kaptam örökül. Nyughatatlan természetemet ki tudja kitől?

A középiskola négy évét három helyen végeztem, érettségi után voltam minden: teremőr, könyvtáros, biokémia laborban asszisztens, gyári munkás, pultos, bababoltos, de ha a szükség úgy hozta még nyaralókat is takarítottam, hogy az albérletre jusson. Az utolsó tizenkét év alatt pedig hét különböző benzinkúton dolgoztam már (jelenleg is). Tavaly felsőfokú jogi szakképesítést szereztem, de nem helyezkedtem el ezen a területen.

Ha azt mondom 24 éves koromra már kétszer elváltam, és 38 évesen nagymama lettem, hogy a tizenharmadik helyen lakom már, talán ez megbotránkoztató… de ez is én vagyok. Két gyermekem van, egy 27 éves lányom, egy 16 éves fiam, és egy 5 éves unokám (mosolyog). Fiammal élek, aki jelenleg középiskolás.

 

Képtelen vagyok egy szerelmi kapcsolatot, egy házasságot gazdasági közösségként megélni. Ha nem találom őszintének a szerelmet, lépek. A barátsággal ugyanez a helyzet.

Kevéske szabadidőmben szeretek erdőt-mezőt járni a kutyámmal. Nagyon szeretem az állatokat, szeretetük önzetlen, őszinte. Ahogy M. Kundera írja: Nincsenek benne az emberi kapcsolatokban örökké ismételt kérdések: szeret engem? ki szeret jobban? Ő vagy én? Jobban szeret mint mást régen? stb…Lehet, hogy pont azért nem tudunk szeretni, mert arra vágyunk, hogy bennünket szeressenek ahelyett, hogy beérnénk a másik puszta jelenlétével…

 

- Életed fontos része a sport- ezen belül a judo. Kezdjük az elején. Milyen volt az általános iskolás Angéla sporthoz fűződő viszonya? Már akkor is ilyen mozgékony és harcias voltál?

- Életemben meghatározó szerepet tölt be a sport, helyesebben mondva a judo, ami nem csupán sport, ennél sokkal több. A „ju”, a lágyságot, természetességet, az utánaengedést jelenti, a „do” pedig szellemi utat jelöl. Sokan megfeledkeznek a szellemi képzés fontosságáról, és a verseny judo háttérbe szorítja azt a tényt, hogy mint nevelési és testnevelési rendszerként is kellene, hogy működjék a judo. Én a Mesterem által egy olyan tanítási, nevelési módszernek a tanulását kezdhettem meg, ami a Kodokan judo hagyományait tartja szem előtt.

Jelenleg a Pannon Egyetem TSI szakán végzem a sportedző-képzést, hamarosan befejezem a tanulmányaimat, illetve az igazi munka még csak ezután kezdődik: ez év decemberében készülök lenni a mester vizsgát. Ez voltaképpen csak a tanuló szakasz végét jelöli, és az hogy valaki fekete övet köthet fel voltaképpen azt jelöli, hogy egy újabb szakasz nyílt meg a tudás bővítésére, aminek sosincs vége...

Általános iskolás koromban is rendszeresen sportoltam- atlétika, futás, röplabda, majd szertorna.

 

- Egyszer csak elérkezett a „szerelem” ideje- a judo és közted… erről mesélj a Kedves Olvasóknak! Eredmények?

- Hét évvel ezelőtt kezdtem a küzdősporttal ismerkedni, három- négy évig Brazil Jiu-Jitsu, ott megnyertem a VB válogató versenyt Érden. A judo-ra több mint két éve találtam rá, és maradok… A nyílt Magyar Bajnokságon tavaly negyedik, idén ötödik lettem. Május végén indulok a Masters EB-n, annak előfeltétele volt a Nyílt Magyar Bajnokságon való részvétel.

Jelenleg két óvodában tanítom a kicsiket, a sümegi Ady utcai oviban, és a tapolcai kertvárosi oviban.

 

- Van- e példakép, illetve cél ebben a szegmensben?

- Példaképem a mesterem- Simon Mihály.

Célom: minél több gyermeket tanítani, reményeim szerint megtalálni azokat a tanítványokat, akik tovább tudják majd adni a megszerzett tudást. Addig szeretnék judozni, amíg csak tudok… (szélesen mosolyog)

 

- Rendkívül dekoratív hölgy vagy! Soha nem gondolkodtál azon, hogy a kifutó világában érvényesülj?

- Nem jutott még eszembe, hogy a kifutó világában bármi keresni valóm lenne!

 

- Tudomásom szerint nem pusztán a tested edzed, hanem elmédet is. Irodalmi vénádról is érdemes szót ejteni...

- Verseket is írogatok, talán tíz körül már megjelent kötetben is. A Fullextra Irodalmi Portál tagja vagyok, de mostanában nagyon kevés időm van a sok edzés és tanulás mellett, így az írás háttérbe szorult.

 

Mivel Angi túl szerény és alázatos alanyom volt, engedjék meg, hogy a sok szép és mély tartalmi mondanivalót közvetítő művéből megosszam az Egyedül című versét:

 

Egyedül vagyok.

Lehunyt szemeim mögött süllyedek,

másra gondolok.

Kitárt karokkal valami törvénytelen

ragyogásba rohanok.

 

Arra gondolok,

hogy csillagtalan égbolt vagyok.

Hogy naptalan holnap.

Hogy alaktalan forma.

Egy leendő urna tartalma.

 

Torkomban lüktet a sötétség térélménye,

széttépnek az angyalok.

Jöttödre várok, hogy távozzanak a démonok.

Bonts ágyat, s a pőre elragadtatás

szárnyán szálljunk a zuhanásba.

 

- „Több lábon” éled hétköznapjaidat, ez a sok elfoglaltság, „szerelem” belefér a 24 órába, össze tudod egyeztetni őket?

- Belefér a 24 órába ez a sok minden... igaz nagyon nehezen...

Cseh Angéla:  "Célom: minél több gyermeket tanítani, reményeim szerint megtalálni azokat a tanítványokat, akik tovább tudják majd adni a megszerzett tudást. Addig szeretnék judozni, amíg csak tudok…"